Kattintson a nagyításhoz

Csomós Róbert a tőle megszokott humorral szemléli a világot, a maga egyszerű stílusával jeleníti meg a történelem visszásságait ebben a regényében is: „Jött azonban a hír, hogy a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet ötéves fennállásának megünneplésére magas látogató fogja kíséretével megtisztelni falunkat, illetve hát a szövetkezetet. Mindenki bereccsentett, mármint a vezetőség köreiben, minthogy állandóan diadalmas rekordtermés jelentésekkel bombázták, áltatták a pártközpontot. Az almás a termelőszövetkezet irodájának közelében volt, éppen ott, ahol a fogadási ceremóniának zajlania kellett, nagy volt tehát az ijedtség, a leleplezéstől való vélelem, pláne, mert a Filmhíradó is kijött megörökíteni a nevezetes eseményt. A megszokott szűkmarkúság most nem lett volna kifizetődő, nem cédulát adtak, munkaegységet írtak fel, hanem készpénzt kínáltak mindenkinek, aki éjszakai műszakban, petróleumlámpák fényénél a közeli falvak piacaink felvásárolt almákat a fákra felkötözni vállalkozott. Asszonymunka volt ez, ügyes, fürge kéz kellett hozzá, mivel nem voltunk elegen, hát még a gyereklányokat, sihedereket is mozgósították. Mint régebben a szőlőt, rafiával, vagy annak híján cukorspárgával kötöztük az almákat, egész éjjel dolgoztunk, főként a szélső sorokat dúsítottuk, és így megérkezése után a kopasz diktátor elégedetten nézhetett körül. A férfiakat kiöltöztették, kalapokat, új csizmát osztottak, kölcsönöztek, akinek nem volt fehér az inge, azt hátrébb, a mögöttes sorokban állították, az asszonyokat, lányokat tarka népviseletbe rittyentették, az elől állókat kisminkelték. Az úttörő dalárda ugyan kissé rekedten énekelte a „Sződd a selymet elvtárs…” kezdetű dalt, sokan voltak náthásak, berekedtek, hiszen éjjel ők is dolgoztak, viszont az erőfeszítés nem volt hiábavaló. Mire a Kopasz és népes kísérete megérkezett, csupa mosolygós, elégedett, pirospozsgás arc, piros alma virított mindenfelé.