Kattintson a nagyításhoz

A közszolgálati jog jogágként és önálló felsőoktatási diszciplínaként is rendkívül fiatal. Születése a magánszféra (versenyszféra) és a közszféra alkalmazottaira vonatkozó törvények és más jogszabályok elválásának idejére, az 1990-es évek elejére tehető. Ekkortól a munkajog és a Munka Törvénykönyve hatálya már nem terjed ki a köztisztviselők, közalkalmazottak, fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai, a bírák és ügyészek jogállásának rendezésére. E rétegeknek az államhoz kötődése, a közhatalom igénybevételének lehetősége, a fokozott kötelezettségeik és esetleges többlet-jogosítványaik eltérő szabályozást igényelnek. A könyv két fő részre oszlik. Az általános részben a közszolgálat értelmezése és a közszolgálati jog meghatározása mellett a munkajog és a közszolgálati jog összefüggései, a közszolgálati jog sajátosságai, jellemzői és a magyar közszolgálati jog története kapnak helyet. Ezek segítenek megérteni a munkajog és a közszolgálati jog elválásának szükségességét, valamint a közszolgálati jogot jellemző közjogias szabályozás mibenlétét. A különös rész a közszolgálati alkalmazottak jogállását, a szolgálati viszony egyes elemeit dolgozza fel a jogviszony keletkezésétől, valamennyi pragmatika-elemen át a jogviszony megszűnéséig. Tekintettel arra, hogy az egyes közszolgálati rétegekre vonatkozó jogi szabályozás korántsem egységes, a tankönyv külön-külön elemzi a rájuk vonatkozó rendelkezéseket. A mű (figyelemmel várható olvasóinak többségére) mindig a köztisztviselők jogállásának egyes jogintézményeit mutatja be elsőként, ismertetve a lehetséges konstrukciókat is. A többi rétegnél attól függően, hogy a szabályozásban a hasonlóságok vagy a különbözőségek dominálnak-e, a jellemzés eltérő terjedelmű.